A gránát már az ókorban is védelmezte viselőjét, talizmán formájában hordták, démonűző erőt tulajdonítottak neki. A középkorban a harcosok a gránátdarabokat pajzsukba és kardjuk markolatába foglalva hordták, hogy kevesebb sérülést szenvedjenek el harc közben.

Manapság a szakirodalom a gránátot a biztonság megteremtésével, fizikai erővel és vitalitással asszociálja. A gránát erőteljesen energizálja viselőjét, segít megszüntetni a halogatásra való kényszert és a letargiát, erőt, bátorságot, kitartást nyújt, támogat, és segítségével képesnek érezzük magunkat szeretetet adni és befogadni.

A gránát remek társa azoknak, akik hisznek az önfejlesztésben, és szeretnék kihozni magukból a maximumot. Önbizalmat, kitartást és motivációt ad, hogy megtaláljuk saját magunkat, és fényt találjunk a sötétségben is.

Fizikai szinten a gránátot a jobb immunrendszerrel, anyagcserével és tápanyagfelvétellel hozzák összefüggésbe, továbbá úgy tartják, sérülések esetén biztosítja a lehető leggyorsabb regenerálódást.